bárcsak tudnád...
- 2012-01-25 23:18:39
Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem, és feltétel nélkül elfogad.
Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat
is.
Te nem félnél valakit annyira akarni, hogy már minden más mindegy legyen az életedben?
félek, de akarom őt. mindenki másmilyen... valaki egy szempillantás alatt tudja valakiről hogy ő az akiért bármit megtenne. valaki pedig csak érzi, de nincs tisztában a dolgokkal. lehet hogy érzi hogy ő az, akit keresett, de fél, nem mer benne megbízni. és pedig a bizalom nagy dolog, nem minden fán terem.. könnyű elveszíteni, nehéz létrehozni, és vissza hozni..
néha annyira úgy érzem h tehetetlen vagyok. egyik pillanatban
minden tök jó, a másikban pedig bután nézek és állok h ilyenkor
most mi van?! mindig rongyolgatom a gondolataimat h ilyenkor mit
rontottam el, vagy hogy én vagyok-e a hibás...
az biztos h nem fogom sokáig tűrni és hagyni h hülyét csináljanak
belőlem. én képes vagyok eltűrni h hetekig játsza a nagy macsó
gyereket, mert tudom h vannak dolgok amik most fontosabbak mint egy
lány... de mikor tudom, h tudna rám időt szakítani, esélytelen h
babának nézzen. adok lehetőséget arra h átgonolja a dolgokat, de
hülyét nem fog csinálni belőlem. úgy érzem nem szorulok rá.. lehet
h nekem vannak nagy elvárásaim, de én ezt így gondolom.
hihetetlen, hogy megtudja változtatni a véleményünket egy film. elég ha egy romantikus filmet nézel, és megváltozik minden. mindent máshogy gondolsz, látsz, képzelsz. /legalábbis, én így vagyok vele. :) /
sok lány, azt szeretné ha tündérmesékben élne a hercegével. nos, ez előbb utóbb meg fog valósulni, kinek előbb, kinem utóbb.
én, akár hányszormegnézem a Los Angeles-i tündérmeséket, én mindig elsírom magam rajta, mert szerintem gyönyörű. mintha álom lenne az egész..
erőt ad, ha gyenge vagyok.. de mégis félek.
A nevetés mély forrású, mélyebb az emberi szívnél, mely szabadító erőként fakad fel a legválságosabb pillanatokban, és el tud söpörni minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát - amellyel a szegény, gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengesse nyomorúságos kis életét.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
az a nagy baj, hogy mind álmokba burkolózunk.. mindig a jobb kell nekünk.. de aztán a végén sosem a szőke herceg jut, hanem a varangy. és talán ez így van rendjén. idővel a varangyból herceg lesz_
mind csalódtunk már. nem is egyszer, nem kétszer és nem
háromszor. fáj ugyan (...) de bírni kell :) "isten annyi terhet rak
a válladra, amennyit elbírsz"
és ez nem véletlen.. igazság szerint amit most tiniként élünk meg,
nem mindegyik teher, és nem is világfájdalom. csak azt hisszük,
idővel rájövünk a dolgokra, és jókat nevetünk majd azon h úúristen
én ezért bőgtem annyit?!
majd ha felnövünk, érettek leszünk tele tapasztalattal, akkor majd megértjük h ki miért született. ok nélkül semmi sem történik_
fogalmam sincs hogy mit miért csinálok, de azt tudom, hogy amit teszek, annak van oka. :)
én esküszöm hogy nem értem Ámort.. :/ belém lőtt, eltalált.. de ááá.. sokszor azt érzem hogy ha nem lehet velem az a személy akkor megőrülök.. teljesen értelmetlen az egész.. hiába is magyaráznám.. nem értenétek, hisz énsem értem. üvöltenék a nagyvilágba úgy hogy senkise hallja.
szállnék, de nincs szárnyam, üvöltenék, de nincs hangom. úgy magamhoz szorítanám, s nem engedném el soha.
szenvedek miatta, holott nemkéne.. nincs értelme. hiába mondom magamnak egy nap akár többszázszor is h egy fiú sem ér annyit, amelyik pedig igen, az nem hagyná hogy szarul érezzem magam. de abban sem vagyok biztos h ő a hibás. sőt, egyáltalán nem a hibás, én vagyok a hibás. persze. én szendevek valaki miatt aki azt sem tudja hogy létezem. simán hagyhatnám menni, hisz nem érek fel addig h szót válson velem..
nem álmokban kéne élnem. ez itt a valóság. HAHÓÓÓ! ez itt a valósáááááág!